Mostantól tumblr-ön találtok meg. Imádom a GP-t, mert könnyen kezelhető a felülete, de a tumblr nagyobb szabású oldal. Még telefonról is tudok posztolni, és talán így könnyebb! :) Köszönöm azoknak, akik olvasnak/olvastak, és kérlek titeket, linkeljetek át :) Kint lesztek a másik blogomban is, csak még most kezdek témát szerkeszteni! :)

Köszönöm <3 !

ÚJ URL: ANNEESTHER

témák

Történik valami. Nem bírom magamban tartani, így hát titok címkével ellátva elmesélem egy olyan embernek, akiben a legnagyobb mértékben megbízom. Persze mindhiába a bizalom, mert úgyis elkotyogja valakinek. Tudom, hogy nehéz megtartani, de amit egyszer rádbíznak, azt nem illik továbbadni. És nem is sül ki belőle jó dolog. Mert az emberek mindig az utolsó pillanatban mutatják meg, hogy kik is ők valójában...

Igen, igaz, hogy beszélgetek a Bandival. Nem én, hanem ő írt rám egyik este, azzal az indokkal, hogy aranyosnak tűntem, ezért gondolta, rám ír. Én nem ellenkeztem, mert hát gimis, és miért is ne? Aztán egyre többet beszéltünk, és beszéltünk, és beszéltünk. Persze ez nem jelent semmit. Nem azt jelenti, hogy most bejövünk egymásnak, vagy, hogy halálosan szeretjük egymást. Szimplán csak baráti viszonyról van szó. azt gondolom, hogy tényleg vicces, bár néha picit túlzásba viszi. 

Nem tudom, hogyan változott át a beszélgetés szerelemmé, a szerelem meg az együtt járássá. 

Állítólag Vanesszának tetszik Bandi, akinek be is vallotta az érzelmeit. De a fiú lekoptatta, mert állítólag "Az Anna" tetszik neki. 

Ekkora hülyeséget nem hallottam még. És ő is megmondta:

-Érdekes. Megtudtam, hogy bejössz nekem.

Szóval megint pletykák hadával állok szemben, de megfogadom, hogy soha többé nem kötöm a lányok orrára semmilyen titkomat, mert ilyen buta libáknak mindig eljár a szájuk. Éljenek az igaz barátnők! Mellesleg, most mondom, hogy nekem nem tetszik a Bandi, és nem is akarok tőle semmit!

(Ma Bettivel megettük az összes általam készített tiramisut.)

(Hát igen, itt mindkettőnknek nyomi feje van, de a Sapis én vagyok, és talán elviselhetőbb is!)

Ma eléggé üres volt a napom, mert az unokatestvéremék Budapesten maradtak. Vendég volt náluk, ezért nem jöttek haza. Unalmas volt, hárman ebédeltünk, nem volt kivel nevetni. Csak punnyadtunk egész nap a testvéremmel, nem csináltunk semmit. Aztán most kaptunk észbe, hogy holnap földrajz- és kémia dolgozatot írunk. Persze történelemből is felelünk, mert az sosem marad el.

Utálom a földrajzot, és a történelmet (Napóleon<3). A törit legfőképpen a tanár miatt, meg talán azért, mert hihetetlenül sok anyagot kell megtanulnunk. A földrajz meg magáért beszél. Nem tudom, mi értelme nekem tanulni, hiszen semmit nem fogok vele kezdeni az életben. Legalább is a nagy részével. 

A kémiát imádom. Az egyik kedvenc tantárgyam a matek mellett. Kiskorom óta szeretek kotyvasztani, kísérletezni. Nem tudom megunni ezt a tantárgyat, bár néha itt is túl sok az elmélet. De hát hol nem? (Tesi-.-)

Most csak ennyire futja, mert még sokáig tanulok, és hajat is kell mosnom. Remélem, jól telt a hétvégétek!

Bandi blogja

Nektek néha nincs eleget anyukátokból? Nekem most nagyon elegem van belőle. Mindent elvár. Mindent meg kell tennem, de ha megteszem, akkor semmi sem jó neki. Bárhogy csinálom, az mindig rossz, mert neki biztosan ez a szórakozás, hogy belém köthet. Bezzeg a tesómat nem idegesíti ezzel. Tudom, hogy az anyukák jót akarnak, meg általában ő is, de most valamiért olyan furcsa, és minden tettemben csak a rosszat látja. Lehet, hogy inkább mégis kollégista leszek, mert ezt már nem bírom.

Ma, amint végeztem a rám kiszabott házi munkával, azonnal mentem a barátnőmmel a városba. (Még abba is belekötött, hogy mibe öltözöm...) Először bementünk a csarnokba kézi meccset nézni. Ha már én nem játszhatok egész novemberben, akkor legalább egy-egy csapattársat megnézek. Igaz, az utolsó húsz percre értünk oda, de azért nevettünk, szurkoltunk, meg jól éreztük magunkat. Ott volt aztán Kiki is, meg Bandi is, mihelyst utóbbit megláttam, visszafordultam az ajtóban, mert semmi kedvem nem volt vele találkozni. Nem tudom pontosan, hogy miért. Már-már untat, hogy minden áldott este rám ír.

Később elmentünk a Koronába (kedvenc éttermem Zalaszentgróton<3) pizzázni. Na, az nagyon kínos volt, mert a testvérem, Kíra, és a barátnőm, Vivien nem tudták befogni a szájukat. Vihogtak, hülyéskedtek, "verekedtek". Azt hiszem, legközelebb egyedül megyek étterembe, mert velük nem élném túl mégegyszer. Amúgy nagyon jó este volt, mert azért szeretem őket, hiába nehéz elviselni a butaságaikat. Megszoktam.

Haza kellett sétálnunk a tesómmal, mert anyunak még mindig tart az idegesítő korszaka. Akkora köd volt, hogy az orrunkig sem láttunk el, és már nagyon sötét volt. Mikor leértünk a hídról, a kocsmával szemben lévő oldalon láttunk egy nagy farkaskutyát, így várnunk kellett. Mikor távolodott, elkezdtünk futni, mert féltünk. Hiszen itt mindig mindenkit megtámad egy (,vagy több) kutya. Aztán ahogyan egyre közeledtünk a házunk felé, kirajzolódott a ködben egy biciklis bácsinak az alakja. Aki mellesleg részeg volt (a dölöngélések alapján). Lecsúsztunk az árokba, és ott futottunk végig haza. Nevettünk, de utána gyorsan beültem egy kád vízbe, mert szétfagytam.

(amúgy imádom az xfaktort, Szabó Ádám Bruno Mars-t énekel <3)